Helyzete

A csíkosfejű nádiposzáta Európa lápjaiban és nedves rétjein egykor elterjedt és gyakori faj volt, mára azonban korábbi elterjedési területének nagy részéről eltűnt. Az elmúlt évszázad során az állomány 95%-a kipusztult. A globális populáció is tovább csökken. Jelenleg mindössze négy olyan ország van a világon, ahol ez a ritka madár rendszeresen költ: Fehéroroszország, Ukrajna, Lengyelország (ahol a világállomány 97%-a él) és Litvánia.

Néhány évvel ezelőtt még Németországban, Lettországban, Magyarországon és Oroszországban is előfordult költése. Romániában és Bulgáriában azonban már 40 éve nincs igazolt fészkelés.

A legutóbbi becslések szerint (2024), a világállomány csupán 8,000 éneklő hímet számlál*.

ORSZÁG	A teljes állomány hányada
Fehéroroszország	35%
Lengyelország	34%
Ukrajna	28%
Litvánia	3%

 

*A durva becslést Dr. Martin Flade adta meg a „A csíkosfejű nádiposzáta globális helyzete: Költőhelyek és megállóhelyek a tavaszi vonulás során” című előadásában, amely a LIFE4AquaticWarbler projekt magyarországi nyitóeseményén hangzott el, 2024-ben.

A faj a 20. század során kihalt Nyugat-Európából, és drámaian megritkult Közép-Európában is. Korábban költött Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, az egykori Nyugat-Németországban, az egykori Csehszlovákiában, az egykori Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban (Cramp 1992). Két kis, földrajzilag elkülönült és genetikailag különálló populáció ismert: az egyik Németország/Északnyugat-Lengyelországban, a másik Nyugat-Szibéria (Oroszország) területén található. Mindkét állomány a kihalás szélére sodródott. A faj költőterülete a nyugati Palearktikumra korlátozódik, az északi szélesség 47° és 59° foka között. Költési elterjedése mozaikos és töredezett a megfelelő élőhelyek eltűnése miatt.

A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) Európa legritkább énekesmadara, és az egyetlen globálisan veszélyeztetett verébalakú faj, amely az európai kontinensen fordul elő.

A csíkosfejű nádiposzáta állománya legalább hússzor kisebb, mint az afrikai elefántoké.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK

• A 20. század során a csíkosfejű nádiposzáta állományának 95%-a kipusztult, főként az élőhelyek elvesztése miatt (lecsapolás, felhagyás, illetve a lápok és ártéri rétek intenzív használata). Bár korábbi természetvédelmi erőfeszítések több országban javították néhány kiemelten fontos élőhely állapotát, az élőhelyek eltűnése továbbra is a faj egyik fő veszélyeztető tényezője. Az élőhelyek eltűnését az intenzív mezőgazdaság, a földhasználat változása, a vizes élőhelyek lecsapolása, valamint a területek felhagyása okozza.
• Néhány olyan területen, ahol az élőhelyi feltételek kedvezőek lennének a faj számára, a megmaradt populációk túl kicsik, és természetes körülmények között nem képesek önállóan regenerálódni.
• További súlyos probléma az élőhelyek feldarabolódása. A faj számára kedvező területek túl messze vannak egymástól, a kis létszámú populációk elszigetelődnek, ami sérülékenységhez és a kihalás kockázatának növekedéséhez vezet.
• A vízszint döntő tényező a csíkosfejű nádiposzáta életében – ez befolyásolja a madár élőhelyét és táplálékforrásait egyaránt. A vízszint változása módosítja a növényzet szerkezetét, és hatással van az apró gerinctelenek mennyiségére is, amelyek a madár táplálékát jelentik.
• A csíkosfejű nádiposzáta kulcsfontosságú élőhelyein a gazdálkodók meghatározó szerepet játszanak ezek fenntartásában. Speciális agrár-környezetgazdálkodási rendszerek biztosítanak kompenzációt azon gazdák számára, akik késői kaszálás miatt elszenvednek bevételkiesést. Ennek ellenére a biomassza hasznosítása továbbra is a legnagyobb probléma.

Elterjedés

A globális költőterület 375 km2-t fed le.

fajmegőrzés

• A csíkosfejű nádiposzáta világszinten sebezhető fajnak minősül, és a Veszélyeztetett fajok Vörös Listáján (IUCN Red List) „Vulnerable” (sebezhető) besorolást kapott.
• Európai szinten a faj veszélyeztetettnek (Endangered) számít.
• Az EU Madárvédelmi Irányelvének I. mellékletébe mint kiemelten védendő faj került be.
• Szerepel a Bern-i Egyezmény II. mellékletében, valamint a Bonn-i Egyezmény I. mellékletében is.
• 22 ország írta alá a csíkosfejű nádiposzátáról szóló Egyetértési Nyilatkozatot (MOU) a Bonn-i Egyezmény keretében.

AZ ÁLLOMÁNY HELYZETE KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBAN

Fehéroroszország

A csíkosfejű nádiposzáta globális állományának jelentős része Fehéroroszországban költ.

Az 1960-as években lezajlott nagymértékű láplecsapolások előtt a csíkosfejű nádiposzáta szinte mindenhol elterjedt volt költőterületének központi részén, a Poléziai-síkságon. Akkoriban körülbelül 99 nagy tőzegláp (egyenként legalább 1000 hektár területű) létezett, amelyek összesen több mint 900 000 hektárt fedtek le. Ezek a lápok vagy közvetlenül érintkeztek egymással, vagy legfeljebb 20–40 km-re helyezkedtek el egymástól. Erre az időszakra a csíkosfejű nádiposzáta egyedszámát mintegy 450 000 éneklő hímre becsülik.

Jelenleg a Poléziai régióban mindössze három kulcsfontosságú költőhely maradt fenn (Zvaniec, Sporava és Dzikoje), ahol mintegy 2900–5400 éneklő hím fordult elő (2010–2013-as években). A nemzeti állomány fennmaradó része öt állandó, de alacsony egyedszámú költőhelyen költ (Dzivin, Prostyr, Ščara, Servač és Svislač), ahol összesen 100–200 hím énekelt. Emellett további hét, szuboptimális élőhelyen fordult elő összesen 50–80 éneklő hím. Összességében tehát 15 költőhely adott otthont 3100–5600 éneklő hímnek a 2010–2013 közötti időszakban. A fehéroroszországi költőhelyek többsége nagy távolságra (50–260 km) helyezkedik el egymástól, ami csökkenti az egyes populációk közötti mozgás lehetőségét. 

​A csíkosfejű nádiposzáta állománya Fehéroroszországban gyorsan csökken, elsősorban az élőhelyek romlása miatt. A legtöbb területen – beleértve a kulcshelyeket, mint Zvaniec és Sporava – a populációcsökkenést az élőhelyek feldarabolódása és a nyílt lápok benádasosodása és cserjésedése okozza. Más helyszínek (Dzikoje, Servač, Aĺmany és Žadzien) átalakulóban vannak a síklápoktól a dagadólápok felé, ami kedvezőtlen a faj számára.

2017-ben az országos állományt 2787–3199 éneklő hímre becsülték. Az ezt követő kutatások a populáció további csökkenését mutatták ki.

Ukrajna

A csíkosfejű nádiposzáta globális állományának jelentős része – mintegy 33%-a – Ukrajnában költ. 2021-es adatok szerint az országban 2776–3205 éneklő hím fordult elő. 2010 óta az állomány csökkenő tendenciát mutat.

2016-ban felmérés készült a csíkosfejű nádiposzáta ukrajnai állományának becslésére. A kutatás a Deszna-Dnyeper és a Pripjaty régiókban zajlott, amelyek e ritka faj két fő költőhelyét jelentik. A Deszna–Dnyeper térségében a felmérés kimutatta, hogy a csíkosfejű nádiposzáta állománya csökkent, mivel az élőhely környezeti feltételei kedvezőtlenebbek voltak a korábban megfigyeltekhez képest. Itt az éneklő hímek száma 153–220 közé tehető.

A Pripjaty régióban is csökken az állomány, mivel a kulcsfontosságú élőhelyek állapota romlik – ezt főként a tavaszi áradások elmaradása és élőhelyek kiégése okozza. Itt az éneklő hímek száma 1857–2095 közé tehető. Mindkét költőhelyen tapasztalt állománycsökkenés eredményeként Ukrajna teljes csíkosfejű nádiposzáta állománya is csökken, és 2010–2315 éneklő hím közé becsülhető.

 

Az alábbiakban a csíkosfejű nádiposzáta állománydinamikáját láthatjuk a két fő ukrajnai élőhelycsoportban.

Lengyelország

 

A lengyelországi költőállomány a globális populáció csaknem 25%-át képviseli. A 2019-es adatok szerint az állomány mérete 4500 éneklő hímből áll.

Az északkelet-lengyelországi Biebrza-völgy viszonylag stabil, nagy egyedszámú populációját leszámítva keveset lehetett tudni az ország nyugati, középső és délkeleti régióiban élő peremállományok trendjeiről. Egy 2016-os tanulmány kimutatta, hogy a csíkosfejű nádiposzáta összes kisebb populációja jelentős csökkenést mutatott mind az egyedszám, mind a populációk számának tekintetében. Ugyanakkor a trendek régiónként jól elkülönültek: stabil dinamika volt megfigyelhető a délkeleti régióban, mérsékelt csökkenés északkeleten, és éles visszaesés a középső és nyugati területeken. A vizsgált időszakban (1969–2013) 38 populáció közül 19 kihalt (11 a nyugati régióban, kettő a középső régióban, négy az északkeleti régióban, és egy sem a délkeleti régióban). E populációk közül ötöt később újra benépesítettek, ami a metapopulációs dinamika meglétére utal. Annak érdekében, hogy mérsékeljék a negatív trendeket és csökkentsék a helyi és regionális kihalás kockázatát Lengyelország nyugati és középső területein, erőfeszítéseket kell tenni a populációk közötti diszperzió fokozására, például az életképes keleti populációk és a kisebb középső és nyugati populációk közé beékelődő élőhelyfoltok („lépőkő” területek) számának növelésével.

 

Litvánia

Litvánia a csíkosfejű nádiposzáta elterjedési területének északi határán helyezkedik el. Az itt élő populáció viszonylag kicsi. Az elmúlt években, egy évtizedes folyamatos csökkenés után, növekedést regisztráltak az állományban. A tudósok szerint a populáció jelenleg stabil, ennek ellenére a létszám továbbra is ingadozik. A szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy az állományok erősen elszigeteltek, kevés a jó minőségű élőhely, és a költőhelyeken az ökológiai feltételek nem stabilak. Jelenleg az országos állomány stabilnak tekinthető, és körülbelül 200 éneklő hímből áll. 2024-ben 240 éneklő hímet számoltak össze. Bővebb információ a PDF-ben. 

Németország

Bár néhány csíkosfejű nádiposzátát észleltek Németországban (a lengyel határ közelében, néhány évvel ezelőtt), és az ország a Pomerániai régióban továbbra is rendelkezik jó állapotú élőhelyekkel, 2017-ben már egyetlen példányt sem találtak. 2024-re a csíkosfejű nádiposzáta hivatalosan is eltűnt Németországból.

Magyarország

A faj első előfordulását és egyben első magyarországi bizonyított költését 1971 nyarán Szabó László Vilmos észlelte a Kunkápolnási-mocsárban, azon belül is a Halas-kút környéki réteken, illetve a Darvas-szigeten. A későbbiekben innen terjeszkedett az állománya. 1971–1976 között még alig távolodtak el az éneklő hímek a megtelepedési területektől, majd az 1977-es állománynövekedést követően megindult az állomány terjeszkedése a Hortobágyon belül, ami a déli pusztákra korlátozódott.

Amellett, hogy a faj kötődik a jó vízellátottságú, a költési időszakban sem kiszáradó szikes rétekhez, a túl magas vízállás nem kedvez a fészkelésének. A madár fő fészkelőterületének számító Kunkápolnási-mocsár egyben szükségtározóként is funkcionál: az olyan években, amikor vésztározás történt, a faj fészkelőterületei víz alá kerültek. Ezekben az években a csíkosfejű nádiposzáta a Kunkápolnási-mocsártól távoli, új helyeken jelent meg, mint fészkelőfaj, azonban ez nem tekinthető valós terjeszkedésnek, hiszen az eredeti fészkelőhelyek nem voltak költésre alkalmasak. A nagy vésztározásokra 1999-ben, 2000-ben, 2005-ben és 2010-ben került sor, majd az ezt következő években (2002, 2006, 2010) drasztikus állományvisszaesés következett be, mely következtében 2011-ben már csak 12-13 éneklő hím tért vissza a területre, tojók nélkül, azaz költés már ebben az évben sem volt. 2012-ben már egy madár sem érkezett vissza, egy hím sem szólalt meg. A csíkosfejű nádiposzáták eltűnése utáni években a keresés ellenére sem sikerült a fajjal találkozni.

Lettország

Lettországban a csíkosfejű nádiposzáta utolsó költési időszakát 2000–2002 között rögzítették. Korábban Lettország a faj költési elterjedésének északi határát jelentette, azonban az élőhelyek elvesztése és egyre nagyobb széttöredezettsége miatt a csíkosfejű nádiposzáta már nem tér vissza erre a területre költés céljából.

Oroszország

A csíkosfejű nádiposzáta utolsó költési időszakát Nyugat-Szibériában 2000-ben rögzítették. A szibériai lápterületeken végzett intenzív kutatások során 1999 és 2001 között három nagyon kis létszámú populációt figyeltek meg, amelyek 2–3, 1, illetve 8 éneklő hímből álltak. Ezek a populációk mára valószínűleg kihaltak.

KÖLTÉS	VONULÁS	TELELÉS
Fehéroroszország Lengyelország Ukrajna Litvánia Oroszország?	Hollandia Egyesült Királyság Belgium Franciaország Spanyolország Portugália Marokkó	Szenegál Mauritánia Mali

BIOGEOGRÁFIAI POPULÁCIÓK

A szubpopulációk földrajzi elszigeteltségét és Gießing (2002) DNS-vizsgálatainak eredményeit figyelembe véve az alábbi biogeográfiai populációk különíthetők el:

1. A közép-európai törzspopuláció, amely magában foglalja Fehéroroszországot, Kelet-Lengyelországot, Ukrajnát és Litvániát (korábban kb. 12 000 hím);
2. Az elszigetelt magyarországi populáció (korábban 60–700 hím, jelenleg kihalt);
3. A pomerániai populáció, amely ÉNy-Lengyelországot és Németországot foglalja magában (korábban kb. 80 hím, jelenleg 0); ez a szubpopuláció genetikailag elkülönült, évtizedek óta nyilvánvalóan izolált, és az endogámia első jeleit mutatja (a homozigóta állapotok gyakoribb előfordulása)
4. A nyugat-szibériai populáció, amely kb. 4000 km-re található a törzspopulációtól, és jelenleg kihaltnak tekinthető (2001-es becslés szerint 50–500 hím, jelenleg nincs információ).

GENETIKAI VIZSGÁLATOK

A csíkosfejű nádiposzáta tollain végzett genetikai és stabil izotópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a német/északnyugat-lengyelországi populáció genetikai szempontból elkülönül minden más vizsgált populációtól (Gießing 2002), és valószínűleg egy ettől eltérő, nagyon korlátozott kiterjedésű, északabbra fekvő telelőterülettel rendelkezik, mint a közép- és kelet-európai populációk (Pain et al. 2004 és kéziratban). Ez a szubpopuláció meredeken csökken, és feltehetően az egykori, jelentős északnémet állomány utolsó maradványa. A nyugat-szibériai populáció földrajzilag teljesen elkülönült, feltehetően genetikailag is különálló, és nagy valószínűséggel kihalás felé tart. E két szubpopuláció tekintetében ezért valószínűsíthető, hogy a fajon belüli genetikai változatosság részleges eltűnésének vagyunk tanúi.

 

VONULÁS

A csíkosfejű nádiposzáta vonulási útvonala még napjainkban sem teljesen feltárt. A Lengyelországból, Kelet-Németországból, valamint feltehetően a teljes belarusz és ukrán Polisszjai-alföldről származó madarak nyugati irányban indulnak el, követve a Balti-tenger partvonalát Lettországon, Litvánián, Lengyelországon és Kelet-Németországon keresztül, majd Nyugat-Németország, Hollandia, Belgium és esetenként Anglia partvidékén haladnak tovább. Innen dél felé fordulnak, követve Franciaország és az Ibériai-félsziget atlanti partvidékét (Schulze-Hagen 1993, Aquatic Warbler Conservation Team 1999). Ismert tény, hogy a populáció nagy része Nyugat-Afrikába repül telelni – ez évente kétszer mintegy 6000 km-es utat jelent. A vonulás július–augusztusban kezdődik. A 2020-as kutatási eredmények szerint a litván és észak-belorusz nádiposzáták még messzebb repülnek, mint korábban gondolták: megpihennek Szenegálban, de onnan tovább repülnek Afrika belsejébe, és végül Maliban telelnek. A jelenlegi adatok alapján Mali tűnik a legfontosabb telelőterületnek a faj számára.

🛑 A vonulás során a madarak rendkívül kedvezőtlen területeken is átrepülnek – például a Szaharán –, ahol alig van lehetőség pihenésre vagy táplálkozásra. Ha ezek az életmentő „megállóhelyek” eltűnnek, a faj túlélése kerül közvetlen veszélybe. Ez olyan, mintha egy teljes autópálya mentén megszüntetnénk az összes benzinkutat – mi történne?

📌 A vonulás során a csíkosfejű nádiposzátát eddig 13 európai országban figyelték meg, főként a kontinens nyugati és délnyugati részén. A faj a Szaharától délre, Nyugat-Afrikában telel. A jelenleg ismert rendszeres telelőhelyek a szenegáli Djoudj Nemzeti Park környékén (Szenegál deltavidéke), valamint Mali középső részén, a száraz Száhel-övezetben fekvő Belső Niger-deltában és annak környezetében találhatók. Sajnálatos módon Mali politikai helyzete instabil, ami megnehezíti a természetvédelmi munkát a térségben – annak ellenére, hogy a faj túlélése szempontjából ez a régió kulcsfontosságú.

ÉLŐHELYI IGÉNYEK

A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) kifejezetten élőhelyspecialista faj. A költési időszakban elsősorban sásos lápokon és hasonló szerkezetű, mocsaras területeken fordul elő, ahol a vízmélység ideálisan 1–10 cm között mozog. Ősi, természetes tájakon valószínűleg mezotróf vagy enyhén eutróf, nyílt területű láprétekhez kötődik, amelyek a folyók vízszintjének ingadozásával összhangban természetes módon nyitva maradnak.

A legfontosabb élőhelytípusai:

1. Gazdag ártéri mocsarak a folyóvölgyekben – nyílt sásos mocsarak közepes vagy nagy csomókban álló sásokkal (pl. Carex elata), gyakran magasabb Molinia caerulea, alacsony nád (Phragmites australis) és szórványos bokrokkal, amelyek a hímek éneklőhelyéül szolgálnak. Ilyenek pl. a Biebrza és az alsó Odera menti mocsarak Lengyelországban, illetve a felső Pripjaty Ukrajnában. Ezek az élőhelyek részben emberi beavatkozást igényelnek (kaszálás vagy égetés).
2. Mezotróf vagy szegényesen eutróf, nyílt sásos láprétek, mohaszőnyeggel borított talajjal. A növényzet főként alacsony vagy közepes termetű sásokból (Carex elata, C. diandra, C. rostrata, C. omskiana stb.) és gyapjúsásokból (Eriophorum angustifolium, E. gracilis) áll, a víz sekély, gyakran mohapárnákban áll. Ilyen élőhelyek találhatók pl. a Zvanec, Yaselda, Dikoe, Uday, Supoy, Biebrza vagy Žuvintas területén. Kerüli a túl szegény (pl. Sphagnum mohás) lápokat, a túl mély vizet, a sűrű magas bokros és nádas részeket, valamint a túl nagy sáscsomókat.
3. Meszes talajú mocsarak Cladium mariscus dominanciával – például a Chelm mocsarak Lengyelországban.
4. A Balti-tenger partvidékének időszakosan elárasztott, enyhén sós mocsarai, ahol a nád gyenge és alacsony (80–120 cm) – például Németországban, a Świna folyó torkolatánál Lengyelországban, valamint a Kur-öböl mentén a Nyeman deltában Litvániában.
5. Nedves, mocsaras rétek magas fűvel és sáscsomókkal – például Magyarországon vagy a lengyelországi Narew-völgyben.
6. Nedves rétek, ahol évente egyszer-kétszer kaszálnak – ezek főként Phalaris arundinacea, Alopecurus pratensis fajokból állnak, foltokban Carex gracilis, C. nigra, C. disticha is előfordul (pl. Narew-völgy, alsó Odera / Warta árterek Németországban és Lengyelországban, valamint a Nyeman-delta Litvániában).

Vonulás közben a csíkosfejű nádiposzáta kedveli a nyílt víz közelében lévő, alacsony sásos és nádas élőhelyeket, általában folyók, torkolatok és tengerparti lagúnák mentén (de By 1990).

Telelés során a Szenegál-deltában és Maliban a madár nagy kiterjedésű, nyílt füves mocsarakban fordul elő, ahol Scirpus maritimus, S. littoralis és Sporobolus robustus a domináns növényzet. A csíkosfejű nádiposzáta kizárólag vizenyős, elárasztott területeken fordul elő. A telelés közben nem fordultak elő kiszáradt füves mocsarakban, szórványos bokros-fás területeken, keskeny kákás vízparti sávokban, mély vizeknél és félig nyílt élőhelyeken, és különösen nem a magas gyékényes állományokban a Diama víztározóban. (Flade et al., kéziratban)

ÉLETMÓD

Első pillantásra a csíkosfejű nádiposzáta egy egyszerű, barna madárnak tűnhet – de az életmódja hihetetlenül izgalmas!

• Odaadó anya. A csíkosfejű nádiposzáta tojói évente kétszer költenek. Egész nyáron a fiókáikat nevelik – fészket építenek, táplálékot keresnek és védelmezik a fiókákat.
• Apa Don Juan. A hímek a territóriumuk védelmével és új párkapcsolatok kialakításával foglalkoznak. Egész nyáron újabb és újabb párokat keresnek. Ez a faj túlélési stratégiája.
• Ki az apám? Mivel a hímek és nőstények is több partnerrel létesítenek kapcsolatot, egy fészekalj fiókái gyakran különböző apáktól származnak.
• Szexualitás. A hímek heréi rendkívül nagyok – ha emberi arányokkal vetnénk össze, olyan lenne, mintha egy-egy here nagy görögdinnye méretű lenne. A leghosszabb megfigyelt párzás 45 percig tartott, míg más, hasonló madárfajoknál ez jellemzően csak néhány másodperc.

 

ÉLETCIKLUS

A csíkosfejű nádiposzáták az év legnagyobb részét a telelőterületeken töltik (szeptember–március). A költőhelyeken mindössze négy hónapot tartózkodnak (május–augusztus). Ez a rövid időszak rendkívül fontos a faj számára, mivel ekkor nevelkednek a fiatal madarak. Néhány dátumot érdemes megjegyezni.

DÁTUM	MI TÖRTÉNIK?
május 1	visszatérés a költőhelyekre
május 1-10	a hímek énekelnek és párt keresnek
május 10-20	a tojók megkezdik az első költést
június 10-30	az első fészekalj már képes elmenekülni a kaszálás elől
július 1-15	a tojók másodszor is költenek
augusztus 15	a második fészekalj is már el tud menekülni a kaszálás elől
augusztus 10-31	megkezdődik a vonulás a telelőterületekre

A csíkosfejű nádiposzáta május elején érkezik meg a közép-európai költőhelyekre (esetenként már április végén is előfordulhat), Nyugat-Szibériában azonban valószínűleg csak május közepe után jelenik meg. Az első költések május közepén kezdődnek, a tojók egy része június közepétől vagy végétől másodszor is költ. A legkésőbb kirepülő fiókák augusztus közepén hagyják el a fészket.

Az őszi vonulás legkorábban júliusban kezdődik, és először nyugati irányba tart (Németország, Benelux-államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország). A nyugat-európai megállóhelyeken (Belgium, Franciaország) augusztus közepén figyelhető meg a legnagyobb egyedszám, a legkésőbbi megfigyelések szeptember végéről származnak Franciaországból és Spanyolországból (Juillard et al. 2006, Atienza et al. 2001).

Ezután a madarak dél felé haladnak tovább Délnyugat-Európa és Északnyugat-Afrika partvidékei mentén, part menti vizes élőhelyeken megállva. Az első példányok szeptemberben érkeznek Észak-Afrikába (Marokkó, Algéria, Tunézia), majd októberben Nyugat-Afrikába (Nyugat-Szahara, Mauritánia) (Schäffer et al. 2006).

A telelőhelyeken – Szenegál deltavidékén és Maliban – az első példányok novemberben (vagy esetleg már október végén) jelennek meg, és legkésőbb március közepéig maradnak. A visszaút során az első madarak februárban érik el Észak-Afrika partvidékét, a többség pedig márciusban és áprilisban vonul át (Schäffer et al. 2006).

Több megfigyelés (Észak-Olaszországból, Svájcból és Délnyugat-Németországból) arra utal, hogy a tavaszi vonulás kissé keletebbi útvonalon zajlik, közvetlenebb irányban a költőhelyek felé.

OTTHONUK

Csupán néhány ilyen hely maradt fenn Európában…

 

 

A csíkosfejű nádiposzáta ezen a különleges élőhelyen él, és úgynevezett „esernyőfajnak” számít. Ez azt jelenti, hogy a csíkosfejű nádiposzáta védelme közvetetten sok más, ugyanezen az élőhelyen élő faj – például növények (mint az orchideák) és állatok (mint a nagy goda) – védelmét is biztosítja.

TÁPLÁLÉK

Főként rovarokat fogyasztanak: legyeket, hangyákat és méheket, lepkéket, szöcskéket, szitakötőket, valamint pókokat.

A FIÓKÁK élete

A csíkosfejű nádiposzáta életmódjáról sok érdekes megfigyelés született az áttelepítésre váró fiókák fogságban történő nevelése során.

Költés

A csíkosfejű nádiposzátának rendkívül különleges költési rendszere van (összefoglalás: Schulze-Hagen et al. 1999). A gondoskodás kizárólag a tojó feladata, a párzási rendszer a promiszkuitás és a poligínia közötti tartományba esik, amelyre intenzív spermiumverseny jellemző. A fészekaljak körülbelül 59%-a különböző hímektől származnak. A hímek, mivel szinte semmilyen szülői feladatot nem látnak el, egész költési időszakban (május elejétől július végéig) énekelnek és párt keresnek.

A hímek territóriuma átlagosan kb. 8 hektár, melyen belül egy kb. 1 hektáros magterület található, és ezek a területek jelentősen átfednek egymással. A fészkek a talajon, száraz sás alatt épülnek. A fészektelepek olyan területeken alakulnak ki, ahol különösen nagy a gerinctelenek (ízeltlábúak) produktivitása. Mivel a gondoskodás csak a tojó feladata, a fiókák fejlődése viszonylag lassú – 15–16 nap után repülnek ki. A fészkelési siker jellemzően nagyon magas, akár 83%-os is lehet. A ragadozók (főként rétihéják – Circus spp. – és kisebb emlősök) által okozott veszteség az esetek mintegy 11%-át teszi ki. A tojók akár 50%-a második költésbe is kezd ugyanazon szezonban (Dyrcz 1993; Dyrcz & Zdunek 1993; Schulze-Hagen et al. 1993, 1995; Kozulin & Flade 1999; Kozulin et al. 1999).

Táplálkozás

A táplálék döntő részét a láprétek nagyobb testű ízeltlábúi adják. A zsákmány kb. 70%-át pókok (Arachnida), legyek (Diptera), lepkék (Lepidoptera, gyakran hernyóik), valamint kérész- és tegzesfélék (Trichoptera) alkotják. A zsákmány összetétele jelentősen változik évszakosan és évente, az ízeltlábú-fauna ingadozása miatt.

Más nádiposzáta-fajokhoz képest a fiókákat viszonylag nagy testű rovarokkal etetik (Schulze-Hagen et al. 1989). A csíkosfejű nádiposzáta jelenléte szorosan összefügg a gazdag ízeltlábú-állománnyal – ez gyakorlatilag előfeltétele a faj sikeres előfordulásának (Dyrcz & Czeraszkiewicz 1992).

publikációk és videók

Tarts a csíkosfejű nádiposzáta fiókákkal!

22 videós történet az első áttelepítés második évéből – a faj történetében először. Utazás Fehéroroszországból Litvániába, 2019-ben.