Helyzete

A csíkosfejű nádiposzáta Európa lápjaiban és nedves rétjein egykor elterjedt és gyakori faj volt, mára azonban korábbi elterjedési területének nagy részéről eltűnt. Az elmúlt évszázad során az állomány 95%-a kipusztult. A globális populáció is tovább csökken. Jelenleg mindössze négy olyan ország van a világon, ahol ez a ritka madár rendszeresen költ: Fehéroroszország, Ukrajna, Lengyelország (ahol a világállomány 97%-a él) és Litvánia.

Néhány évvel ezelőtt még Németországban, Lettországban, Magyarországon és Oroszországban is előfordult költése. Romániában és Bulgáriában azonban már 40 éve nincs igazolt fészkelés.

A legutóbbi becslések szerint (2024), a világállomány csupán 8,000 éneklő hímet számlál*.

ORSZÁG	A teljes állomány hányada
Fehéroroszország	35%
Lengyelország	34%
Ukrajna	28%
Litvánia	3%

 

*A durva becslést Dr. Martin Flade adta meg a „A csíkosfejű nádiposzáta globális helyzete: Költőhelyek és megállóhelyek a tavaszi vonulás során” című előadásában, amely a LIFE4AquaticWarbler projekt magyarországi nyitóeseményén hangzott el, 2024-ben.

A faj a 20. század során kihalt Nyugat-Európából, és drámaian megritkult Közép-Európában is. Korábban költött Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, az egykori Nyugat-Németországban, az egykori Csehszlovákiában, az egykori Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban (Cramp 1992). Két kis, földrajzilag elkülönült és genetikailag különálló populáció ismert: az egyik Németország/Északnyugat-Lengyelországban, a másik Nyugat-Szibéria (Oroszország) területén található. Mindkét állomány a kihalás szélére sodródott. A faj költőterülete a nyugati Palearktikumra korlátozódik, az északi szélesség 47° és 59° foka között. Költési elterjedése mozaikos és töredezett a megfelelő élőhelyek eltűnése miatt.

A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) Európa legritkább énekesmadara, és az egyetlen globálisan veszélyeztetett verébalakú faj, amely az európai kontinensen fordul elő.

A csíkosfejű nádiposzáta állománya legalább hússzor kisebb, mint az afrikai elefántoké.

VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK

• A 20. század során a csíkosfejű nádiposzáta állományának 95%-a kipusztult, főként az élőhelyek elvesztése miatt (lecsapolás, felhagyás, illetve a lápok és ártéri rétek intenzív használata). Bár korábbi természetvédelmi erőfeszítések több országban javították néhány kiemelten fontos élőhely állapotát, az élőhelyek eltűnése továbbra is a faj egyik fő veszélyeztető tényezője. Az élőhelyek eltűnését az intenzív mezőgazdaság, a földhasználat változása, a vizes élőhelyek lecsapolása, valamint a területek felhagyása okozza.
• Néhány olyan területen, ahol az élőhelyi feltételek kedvezőek lennének a faj számára, a megmaradt populációk túl kicsik, és természetes körülmények között nem képesek önállóan regenerálódni.
• További súlyos probléma az élőhelyek feldarabolódása. A faj számára kedvező területek túl messze vannak egymástól, a kis létszámú populációk elszigetelődnek, ami sérülékenységhez és a kihalás kockázatának növekedéséhez vezet.
• A vízszint döntő tényező a csíkosfejű nádiposzáta életében – ez befolyásolja a madár élőhelyét és táplálékforrásait egyaránt. A vízszint változása módosítja a növényzet szerkezetét, és hatással van az apró gerinctelenek mennyiségére is, amelyek a madár táplálékát jelentik.
• A csíkosfejű nádiposzáta kulcsfontosságú élőhelyein a gazdálkodók meghatározó szerepet játszanak ezek fenntartásában. Speciális agrár-környezetgazdálkodási rendszerek biztosítanak kompenzációt azon gazdák számára, akik késői kaszálás miatt elszenvednek bevételkiesést. Ennek ellenére a biomassza hasznosítása továbbra is a legnagyobb probléma.

Elterjedés

A globális költőterület 375 km2-t fed le.

fajmegőrzés

• A csíkosfejű nádiposzáta világszinten sebezhető fajnak minősül, és a Veszélyeztetett fajok Vörös Listáján (IUCN Red List) „Vulnerable” (sebezhető) besorolást kapott.
• Európai szinten a faj veszélyeztetettnek (Endangered) számít.
• Az EU Madárvédelmi Irányelvének I. mellékletébe mint kiemelten védendő faj került be.
• Szerepel a Bern-i Egyezmény II. mellékletében, valamint a Bonn-i Egyezmény I. mellékletében is.
• 22 ország írta alá a csíkosfejű nádiposzátáról szóló Egyetértési Nyilatkozatot (MOU) a Bonn-i Egyezmény keretében.

AZ ÁLLOMÁNY HELYZETE KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBAN

Fehéroroszország

A csíkosfejű nádiposzáta globális állományának jelentős része Fehéroroszországban költ.

Az 1960-as években lezajlott nagymértékű láplecsapolások előtt a csíkosfejű nádiposzáta szinte mindenhol elterjedt volt költőterületének központi részén, a Poléziai-síkságon. Akkoriban körülbelül 99 nagy tőzegláp (egyenként legalább 1000 hektár területű) létezett, amelyek összesen több mint 900 000 hektárt fedtek le. Ezek a lápok vagy közvetlenül érintkeztek egymással, vagy legfeljebb 20–40 km-re helyezkedtek el egymástól. Erre az időszakra a csíkosfejű nádiposzáta egyedszámát mintegy 450 000 éneklő hímre becsülik.

Jelenleg a Poléziai régióban mindössze három kulcsfontosságú költőhely maradt fenn (Zvaniec, Sporava és Dzikoje), ahol mintegy 2900–5400 éneklő hím fordult elő (2010–2013-as években). A nemzeti állomány fennmaradó része öt állandó, de alacsony egyedszámú költőhelyen költ (Dzivin, Prostyr, Ščara, Servač és Svislač), ahol összesen 100–200 hím énekelt. Emellett további hét, szuboptimális élőhelyen fordult elő összesen 50–80 éneklő hím. Összességében tehát 15 költőhely adott otthont 3100–5600 éneklő hímnek a 2010–2013 közötti időszakban. A fehéroroszországi költőhelyek többsége nagy távolságra (50–260 km) helyezkedik el egymástól, ami csökkenti az egyes populációk közötti mozgás lehetőségét. 

​A csíkosfejű nádiposzáta állománya Fehéroroszországban gyorsan csökken, elsősorban az élőhelyek romlása miatt. A legtöbb területen – beleértve a kulcshelyeket, mint Zvaniec és Sporava – a populációcsökkenést az élőhelyek feldarabolódása és a nyílt lápok benádasosodása és cserjésedése okozza. Más helyszínek (Dzikoje, Servač, Aĺmany és Žadzien) átalakulóban vannak a síklápoktól a dagadólápok felé, ami kedvezőtlen a faj számára.

2017-ben az országos állományt 2787–3199 éneklő hímre becsülték. Az ezt követő kutatások a populáció további csökkenését mutatták ki.

Ukrajna

A csíkosfejű nádiposzáta globális állományának jelentős része – mintegy 33%-a – Ukrajnában költ. 2021-es adatok szerint az országban 2776–3205 éneklő hím fordult elő. 2010 óta az állomány csökkenő tendenciát mutat.

2016-ban felmérés készült a csíkosfejű nádiposzáta ukrajnai állományának becslésére. A kutatás a Deszna-Dnyeper és a Pripjaty régiókban zajlott, amelyek e ritka faj két fő költőhelyét jelentik. A Deszna–Dnyeper térségében a felmérés kimutatta, hogy a csíkosfejű nádiposzáta állománya csökkent, mivel az élőhely környezeti feltételei kedvezőtlenebbek voltak a korábban megfigyeltekhez képest. Itt az éneklő hímek száma 153–220 közé tehető.

A Pripjaty régióban is csökken az állomány, mivel a kulcsfontosságú élőhelyek állapota romlik – ezt főként a tavaszi áradások elmaradása és élőhelyek kiégése okozza. Itt az éneklő hímek száma 1857–2095 közé tehető. Mindkét költőhelyen tapasztalt állománycsökkenés eredményeként Ukrajna teljes csíkosfejű nádiposzáta állománya is csökken, és 2010–2315 éneklő hím közé becsülhető.

 

Az alábbiakban a csíkosfejű nádiposzáta állománydinamikáját láthatjuk a két fő ukrajnai élőhelycsoportban.

Lengyelország

A lengyelországi költőállomány a globális populáció csaknem 25%-át képviseli. A 2019-es adatok szerint az állomány mérete 4500 éneklő hímből áll.

Az északkelet-lengyelországi Biebrza-völgy viszonylag stabil, nagy egyedszámú populációját leszámítva keveset lehetett tudni az ország nyugati, középső és délkeleti régióiban élő peremállományok trendjeiről. Egy 2016-os tanulmány kimutatta, hogy a csíkosfejű nádiposzáta összes kisebb populációja jelentős csökkenést mutatott mind az egyedszám, mind a populációk számának tekintetében. Ugyanakkor a trendek régiónként jól elkülönültek: stabil dinamika volt megfigyelhető a délkeleti régióban, mérsékelt csökkenés északkeleten, és éles visszaesés a középső és nyugati területeken. A vizsgált időszakban (1969–2013) 38 populáció közül 19 kihalt (11 a nyugati régióban, kettő a középső régióban, négy az északkeleti régióban, és egy sem a délkeleti régióban). E populációk közül ötöt később újra benépesítettek, ami a metapopulációs dinamika meglétére utal. Annak érdekében, hogy mérsékeljék a negatív trendeket és csökkentsék a helyi és regionális kihalás kockázatát Lengyelország nyugati és középső területein, erőfeszítéseket kell tenni a populációk közötti diszperzió fokozására, például az életképes keleti populációk és a kisebb középső és nyugati populációk közé beékelődő élőhelyfoltok („lépőkő” területek) számának növelésével.

 

Litvánia

Litvánia a csíkosfejű nádiposzáta elterjedési területének északi határán helyezkedik el. Az itt élő populáció viszonylag kicsi. Az elmúlt években, egy évtizedes folyamatos csökkenés után, növekedést regisztráltak az állományban. A tudósok szerint a populáció jelenleg stabil, ennek ellenére a létszám továbbra is ingadozik. A szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy az állományok erősen elszigeteltek, kevés a jó minőségű élőhely, és a költőhelyeken az ökológiai feltételek nem stabilak. Jelenleg az országos állomány stabilnak tekinthető, és körülbelül 200 éneklő hímből áll. 2024-ben 240 éneklő hímet számoltak össze. Bővebb információ a PDF-ben. 

Germany

Even though a few aquatic warblers were noticed in Germany (on the Polish border a few years ago), and the country still has good quality habitats in Pomerania region, no aquatic warbler was found in 2017. In 2024 aquatic warblers has officially disappeared from Germany.

Hungary

Aquatic warblers have not been spotted in Hungary from 2011, when a mysterious extinction happened. Scientists still can not explain this sudden extinction. Rare birds were discovered in Hungary in 1971 in the only site in Hortobágy National Park.

Latvia

In Latvia last breeding season of Aquatic warbler was recorded in 2000-2002. Earlier Latvia was northern border of Aquatic warbler’s breeding area, but because of habitat loss and increasing fragmentation of habitats it was observed that Aquatic warbler do not come to this area for nesting purposes.

Russia

Last breeding season of Aquatic warbler in western Siberia was recorded in 2000. During intense research of Siberian mires in 1999-2001 three very small populations, consisting of 2-3, 1 and 8 singing males, were observed. Now it is thought that these populations might be extinct.

 

Breeding	Migration	Wintering
Belarus Poland Ukraine Lithuania Russia?	The Netherlands United Kingdom Belgium France Spain Portugal Morocco	Senegal Mauritania Mali

Biogeographic populations

Considering the geographical isolation of subpopulations and the results of the DNA studies of Gießing (2002), the following biogeographic populations was separated:

1)      the central European core population, including Belarus, E-Poland, Ukraine and Lithuania (c. 12,000 males previously);

2)      the isolated Hungarian population (60-700 males previously, now extincted);

3)      the Pomeranian population, including the NW-Polish and the German population (c. 80 males, now 0 males); this subpopulation is genetically distinct and obviously isolated since decades, and shows first signs of inbreeding depression (increased occurrence of homozygosity);

4)      the W-Siberian population, which is isolated from the core population by 4,000 km distance and is thought to become extinct (population estimate from the year 2001: 50-500 males, now – now information).

Genetic studies

Studies on genetics and on stable isotopes in Aquatic warbler feathers show that the German/north-west Polish population is genetically separate from all other studied populations (Gießing 2002), and that it has most probably a different, very restricted and more northerly wintering area than the other central and east European populations (Pain et al. 2004 and unpublished). This sub-population is sharply declining, and is thought to be the last remnant of the formerly huge north German population. The west Siberian population is geographically completely separate, is most likely genetically separate too, and is probably headed for extinction. In respect of these two sub-populations therefore it is likely that there will be a partial extinction of genetic variability within the species.

 

Migration

The path of migration of the aquatic warbler is not fully understood. Birds from Poland, eastern Germany, and probably the whole Belarusian and Ukrainian Polessye migrate on a westerly heading along the Baltic coast in Latvia, Lithuania, Poland and eastern Germany, then along the North Sea coast of western Germany, Netherlands, Belgium and sometimes England, thereafter heading south along the French and Iberian Atlantic coast (Schulze-Hagen 1993, Aquatic Warbler Conservation Team 1999). It is known that a large proportion of the population flies to West Africa for the winter, meaning they fly 6000 km two times a year. Migration begins in July-August. In 2020 the results of research have revealed that Lithuanian and northern Belorusian Aquatic Warblers are wintering farther than expected – they rest in Senegal, but then fly deeper into the Africa and settles in Mali. According current data, Mali seems to be the most important wintering country.

Aquatic Warbler fly partly over hostile areas, where the opportunity for resting or feeding is small (in the Sahara, for instance). If important stopover sites disappear, the aquatic warbler will face the immediate problem of survival. Imagine if the gas stations were removed along an entire highway. What would happen?

On migration the Aquatic Warbler has been recorded in 13 European countries, mainly in the west and southwest of the continent. The species winters in West Africa south of the Sahara. The regular wintering sites known so far are situated in the Senegal delta in and around the Djoudj National Park (Senegal), the Inner Niger Delta – a large complex of lakes and islands in the arid Sahel region, central Mali – and it’s surroundings. Mali seems to be the most important wintering country. unfortunatelly, the political situation there is unstable, making serious environmental work difficult.

Habitat requirements

The Aquatic warbler is a habitat specialist. During the breeding season it occurs mainly in sedge fen mires and similarly structured marshy habitats with a preferred water depth of 1–10 cm. In primeval landscapes it depends probably on mesotrophic or slightly eutrophic fen mires which stay open because of their surface oscillating with the river water table.

1.      Rich floodplain marshes in river valleys, comprising open sedge marshes with medium and large tuft-forming and scattered Carex (e.g. Biebrza and lower Oder river marshes in Poland, upper Ukrainian Pripyat), partly with taller Molinia caerulea or scattered, low stems of Phragmites australis, and often also scattered bushes, which all serve as singing posts for the males; this type of habitat depends more or less on human management (cutting or burning).

2.      Mesotrophic or poor eutrophic open sedge fen mires, the ground covered by green mosses; the grassy vegetation is dominated by low or medium, partly tuft-forming sedges (mainly Carex elata, C. diandra, C. rostrata, C. omskiana, C. juncella, C. appropinquata, C. lasiocarpa) and cotton grasses (Eriophorum angustifolium, E. gracilis), shallow water or wet pillows of mosses (Dikoe and Yaselda, Zvanets and upper Pripyat marshes, Uday, Supoy, Biebrza, Žuvintas); avoids too poor mire tracts with Sphagnum mosses and Eriophorum vaginatum, as well as parts with too deep water, too dense and high bushes or reeds, or too high sedge tussocks.

3.      Calcareous marshes with Cladium mariscus (Chelm marshes, Poland).

4.      Seasonally flooded brackish marshes of the Baltic Sea coast characterised by very weak and low reed stands 80–120 cm high in summer (in Germany, Swina river mouth in Poland, along the Curonian lagoon – Nemunas/Neman river delta in Lithuania).

5.      Wet marshy grasslands covered by high grass and clumps of sedge (in Hungary and in the Narew valley in Poland).

6.      Wet meadows of Phalaris arundinacea and Alopecurus pratensis cut once or twice a year, with sedge patches mainly of Carex gracilis, C. nigra, and C. disticha (Narew valley and lower Odra / Warta floodplains in Germany/Poland, Nemunas Delta in Lithuania).

During migration Aquatic warblers strongly favour low stands of sedges and reeds near open water, normally along rivers, estuaries and coastal lagoons (de By 1990).

The wintering habitats in the Senegal delta and Mali consist of large open grass marshes of Scirpus maritimus, S. littoralis and Sporobulus robustus. The Aquatic warbler occurrence is restricted to water-logged areas. Wintering Aquatic warblers were absent in dry grass marshes and such with scattered bushes and trees, in narrow Scirpus belts at lake shores, in deep water and half-open habitats, and especially in the vast high cattail Typha australis stands of the Diama reservoir (Flade et al. in prep.).

Life style

At first glance it seems like the aquatic warbler is an ordinary brown bird, but its lifestyle is incredibly interesting!

• Devoted mother. Females of Aquatic warblers breed twice per season. All summer they are growing their children – making nest, looking for food and protecting their chicks.
• Father Don Juan. Males of Aquatic warblers are taking care of their territory protection and starting new relationships. All summer they are looking for new romances. This is the strategy of species survival.
• Who is my dad? Since males and females have relationships with different partners, usually chicks in one nest could have different fathers.
• Sexuality. Males have gigantic testicles. It is as if human testicles were a size of large watermelon. Maximum recorded mating time – 45 min (while it is normally only a few seconds for similar birds).

 

Life Cycle

Aquatic warblers spend the biggest part of the year in wintering sites (September-March). In breeding sites, birds can be found only for 4 months (May-August). This short period is very important for aquatic warblers since juveniles are being raised. There are some dates to remember.

DatE	What are they up to?
May 1	return to breeding grounds
May 1-10	males sing and look for mates
May 10-20	females breed for the first time in the season
June 10-30	the first brood is able to escape mowing
July 1-15 d.	females breed for the second time in the season
August 15	the second brood is able to escape mowing
August 10-31	leave to migrate to wintering sites

The Aquatic warbler arrive at the Central-European breeding grounds in early May (exceptionally in late April), in W-Siberia probably not before mid-May. The first broods are started in mid-May, a part of the females perform a second brood starting in mid or late June. The latest young are fledged in mid-August.

Autumn migration starts earliest in July and is firstly directed to the West (Germany, Benelux, UK, France, Spain). Maximum numbers at the W-European stopover sites (Belgium, France) occur in mid-August, latest birds were observed in France and Spain in late September (Juillard et al. 2006, Atienza et al. 2001). The Aquatic warbler then go south along the SW-European and NW-African coast lines, using coastal wetlands as stopovers. The first birds arrive in North-Africa (Morocco, Algeria, Tunisia) in September and in West-Africa (West Sahara, Mauritania) in October (Schaffer et al. 2006).

At the wintering site in the Senegal delta, Mali first birds arrive in November (probably also late October) and stay there latest until mid-March. On the way back to the breeding grounds, first birds reach the North-African coast in February, most birds pass there in March and April (Schäffer et al. 2006). Several records from North-Italy, Switzerland and SW-Germany indicate that spring migration is performed a little bit more to the east and more on the direct way to the breeding grounds.

Home

Only a few places like these are left in Europe…

 

Aquatic warbler lives in this special habitat and is known as an „umbrella species”. This means that protecting the Aquatic Warbler will indirectly protect many of the other species living in the same habitat, like plants (like Orchids) and animals (like Black Tailed Godwits).

Food

Mainly insects: flies, ants and bees, butterflies, grasshoppers, dragonflies and spiders…

The life of babies

Many interesting things about life of Aquatic Warblers were observed when growing up translocated chicks in captivity.

Breeding

The Aquatic warbler has an extraordinary breeding system (review see Schulze-Hagen et al. 1999) with uniparental care by the female and a mating system between promiscuity and polygyny characterised by intense sperm competition. Around 59 % of broods are fathered by more than one male. Males, emancipated of almost all parental duties, sing and advertise throughout the whole reproductive season between early May and late July. Their home ranges average c. 8 ha, have a core area of c. 1 ha and overlap widely. Nests are built on the ground under dry sedges. Nesting aggregations can be found at sites of high productivity of arthropods. Nestling growth is owing to the uniparental care, retarded, nestlings fledge within 15-16 days. Nesting success is mostly very high, up to 83 %. Losses by predators make up ca. 11 % of nests, mainly by harriers Circus spec. and small mammals. Up to 50 % of females rear a second brood (Dyrcz 1993; Dyrcz & Zdunek 1993; Schulze-Hagen et al. 1993, 1995; Kozulin & Flade 1999; Kozulin et al. 1999).

Feeding

The diet comprises mostly large arthropods of the fen mires. Arachnida, Diptera, Lepidoptera (often caterpillars), and Trichoptera form about 70 % of prey. Prey composition varies enormously due to seasonal and annual fluctuation of the arthropod fauna. Compared with other Acrocephalus species, the nestlings are fed with relatively large insects (Schulze-Hagen et al. 1989). A rich supply of arthropods in the vegetation seems to be a prerequisite for the Aquatic warbler (Dyrcz & Czeraszkiewicz 1992).

Publications & videos

Join the journey of Aquatic Warbler babies

22 video stories from the second year of the first translocation of the species ever. Trip from Belarus to Lithuania in 2019.