Ukrajna azon mindössze négy Európai ország egyike, ahol a csíkosfejű nádiposzáta még költ. Több mint tíz évnyi tudományos monitoring dokumentálta az állomány folyamatos csökkenését. Napjainkban azonban fordulat kezd kirajzolódni. A LIFE4AquaticWarbler projekt ukrajnai eleme ambíciójában is egyedülálló: első alkalommal lép túl az Ukrán Madárvédelmi Társaság (USPB) a puszta megfigyelésen, és gyakorlati, nagyléptékű beavatkozásokat indít a világszinten veszélyeztetett faj megőrzése érdekében.
Védeni a függetlenséget, védeni a természetet: a csíkosfejű nádiposzáta fajmegőrzése a háború sújtotta Ukrajnában
FAJMEGŐRZÉS A HÁBORÚ VALÓSÁGÁBAN
A háborús körülmények között végzett természetvédelmi munka egy újabb nehézségi szintet jelent – és egyben új jelentéssel is bír. A fegyveres konfliktus és a számos többletakadály ellenére a tervezett természetvédelmi intézkedések nagyrészt az ütemterv szerint haladnak. Ukrajna igyekszik a lehető legteljesebb módon élni és dolgozni. Nemcsak a természetvédelmi szakemberek, hanem az átlagemberek is erősebben érzékelik a természet elvesztését, miközben mindennap személyes veszteségekkel szembesülnek, és tanúi a katonai agresszió pusztító hatásainak.
KIHÍVÁSOK MINDEN LÉPÉSNÉL
A projektterület, a Pripjaty–Sztokhid Nemzeti Park messze fekszik a frontvonaltól. Ennek ellenére az USPB csapata minden lépésnél kihívásokkal szembesül. A legsúlyosabb ezek közül a munkaerőhiány. A férfi lakosság száma jelentősen csökkent, és a hadiállapot miatt a szakemberek mozgása és toborzása korlátozott. A tudományos közösség is megfogyatkozott: sok szakember hagyta ott hivatását, hogy az ország védelmében vegyen részt. A logisztikai nehézségek és az energiaellátás bizonytalansága további terheket ró a munkára – ennek ellenére a projekt folytatódik.
AZ ELSŐ EREDMÉNYEK: ALAPÁLLAPOT ÉS FIGYELMEZTETÉS
A munka első éve máris alapvető eredményeket hozott. 2025 júniusában és júliusában az USPB csapata elvégezte az első csíkosfejű nádiposzáta-monitoringot a Birky-mocsárban, nemzetközileg szabványosított módszerekkel. Az éneklő hímek számlálása először adott világos képet a költőállomány aktuális helyzetéről. A számok alacsonyak voltak: az első felméréskor (június elején) 16 éneklő hím, a másodiknál (július elején) 42 éneklő hím került elő. A projektterület teljes költőállománya így 52 éneklő hímre becsülhető. Az okok egyértelműek. Az alkalmas fészkelőhelyek zsugorodnak a bokrosodás és a nádasodás terjedése miatt, és egy májusban történt, szándékos gyújtogatás okozta súlyos tűz tovább rontotta az élőhely állapotát. A kép azonban nem kizárólag negatív: más madárfajok és rovarok megfigyelései arra utalnak, hogy a táplálékbázis továbbra is kellően változatos. Ráadásul 2025-ben valódi erősödést jelentett, hogy szakmailag felkészült önkéntesek csatlakoztak a terepi munkához, és stabil csapat alakult ki az éves monitoring elvégzésére – pontosan akkor növelve a projekt kapacitását, amikor arra a legnagyobb szükség volt.
HELYREÁLLÍTÁSI „ÚTITERV” – ÉS A MÁR FOLYAMATBAN LÉVŐ MUNKÁK
Jelentős előrelépést jelentett a Birky-mocsár részletes, GIS-alapú vegetációtérképének elkészítése, amely ma már közvetlenül segíti a terepi helyreállítási munkát. A térkép pontosan azonosítja a még megmaradt, jó minőségű sásos élőhelyeket, valamint azokat a területeket, amelyeket cserjék és sűrű nádas foglalt el. A költőélőhely még létezik, de erősen korlátozott: 2025-re mindössze csupán 300 hektárnyi tiszta sásos maradt, emellett körülbelül 580 hektár bokros terület és 800 hektár sás–nád mozaik volt jelen. Ezek az eredmények alapozták meg azt a célzott kezelési tervet, amely a túlburjánzott növényzet eltávolítását és a sásos vizes élőhely-mozaik helyreállítását tűzte ki célul – és ősszel a terv a gyakorlatban is elkezdett megvalósulni. Megkezdődött a cserjék, bokrok eltávolítása és a nád vágása 1 500 hektáron (a terület mintegy 88%-án). A projekt a Nemzeti Parkot alapvető eszközökkel látta el, többek között aprítógéppel, láncfűrészekkel és védőfelszereléssel, és az első 20 hektár már teljes mértékben megtisztításra került. Igen – jól olvastad. A kezdetekkor minden egyes métert kézzel tisztítottak meg, mert a szükséges gépek egyszerűen nem álltak rendelkezésre.
VÍZ, EMBEREK ÉS A HOSSZÚ TÁVÚ JÖVŐ
A víz visszatartása és az élőhely helyreállítása jelenti a következő fordulópontot. A műszaki dokumentáció elkészült, a hidrológiai rendszer helyreállítását célzó mérnöki beavatkozásokat 2026 telére tervezik, hogy a mocsár újra megkapja a számára szükséges vizet. A csapat abban bízik, hogy ez rövid idő alatt jobb fészkelési feltételeket és nagyobb madárszámot eredményez majd. Ezzel párhuzamosan 2026 célja az is, hogy a helyi lakosság még közvetlenebb módon kapcsolódjon a projekthez – kézzelfogható előnyökön és a helyi értékek kiemelésén keresztül. A tervek között szerepel egy olyan vállalkozás elindítása, amely az összegyűjtött biomasszát fűtőbriketté alakítja, összekapcsolva az élőhely-kezelést a helyi energiaigényekkel. Madármegfigyelő tornyok, információs táblák, sőt tematikusan festett buszmegállók is segítenek majd kialakítani a „csíkosfejű nádiposzáta földje” látható arculatát, az iskolai foglalkozások, ökoklubok és kirándulások mellett. Az USPB célja továbbá egy szélesebb szakmai hálózat megerősítése a projekt körül – civil szervezetek, kutatók és környezetvédelmi aktivisták összekapcsolása a tapasztalatcsere és a közös cél érdekében, nemzetközi szakértői támogatással.
A SÉRÜLÉKENYSÉG – ÉS AZ ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG SZIMBÓLUMA
„A csíkosfejű nádiposzáta a mindnyájunkat érintő sebezhetőség, ugyanakkor az ellenálló képességünk szimbóluma is. Még háború idején sem engedhetjük meg, hogy kipusztuljon egy faj, amely a túlélését a mi gondjainkra bízta” – mondja Volodymyr Zinchuk, az USPB igazgatója.
No comments!